A mese eredetileg a felnőttek műfaja volt, egészen a 19. század végéig. A mese minden ember számára nyújtott lehetőséget önmaga és a világ mélyebb megismerésére és megértésére azáltal, hogy a közösségi összejöveteleken hallgatták az évszázadok alatt a mesehallgatók által “életben tartott” műveket.

“Régen számtalan alkalom adódott a családi ünnepektől az őszi-téli munkákig arra, hogy a mesemondók történetekkel szórakoztassák a környezetüket. A mesélés célja azonban nemcsak a szórakoztatás volt, hanem a tanácsok, értékek átadása is. Segítségükkel tanulhatták meg a közösség tagjai a helyes viselkedést, és a történetek azt is megtanították a közösség tagjainak, hogy meg kell küzdeni a boldogságért, amelyre képesnek is kell lenni.” Boldizsár Ildikó

A különféle történetek a valóság más-más aspektusát tárták fel, így a különböző életkorú mesehallgatók olyan eseményekkel is megismerkedhettek, amelyeket közvetlenül nem éltek át. Ugyanakkor a hallottak elraktározódtak, és beépültek a lehetséges viselkedési repertoár kódjai közé. A mesék komplex tudásanyaga ugyanis az emberi működések különböző viselkedési kódjai találhatóak meg, a rendszeres mesehallgatással a számtalan megküzdési mód kódja rögzül tehát, hogy szükség esetén a legmegfelelőbb tudjon aktivizálódni.

Hogyan aktivizálható a bennünk lévő tudás a mesék által?

A ránk maradt mesekészlet által igen sokféle megoldási alternatíva raktározódott el, melyet  a hagyomány megőrzött nekünk. A meseterápia ezt a tudást hívja elő:  a történetek utat nyitnak a belénk kódolt üzenetekhez, hogy merre induljunk, ha úgy érezzük válaszúthoz értünk, hogyan alakítsuk a környezetünket, egyáltalán mi az, amire befolyásunk van, mi határozza meg a természethez, a világhoz való viszonyunkat, miképpen építsük a lelküket, mi az, ami által boldogok lehetünk.

A preventív meseterápia az élőszóban mondott történet varázsa által éri el hatását. A megfelelően megválasztott és végigjárt mese a különféle élethelyzetekben segít eligazodni.

Gyerekeknek mintát ad az új környezetben való tájékozódásban, az iskolai elvárásoknak való megfelelésben, a konfliktusok kezelésében, a

Felnőtteknek iránytű a különböző szerepek összeegyeztetésének nehézségében, a veszteségek feldolgozásában, a reziliens magatartás megvalósításában.