Véget vethet a végtelenségig húzódó bontópereknek a polgári törvénykönyv március közepétől hatályos módosítása, amely alapján a bíró mediátorhoz küldheti a váló feleket. A közvetítő támogatásával tető alá hozott megállapodást a bíróságnak már csak jóvá kell hagynia, alaposan lerövidítve ezzel a tárgyalási szakaszt. A szülői felügyelet rendezésének kérdésében a felek kötelesek lesznek megjelenni a mediátornál. Az ügyvédek szerint emiatt nem csökkennek sokkal bevételeik, kétség azért mégis van bennük.

A mediátorok beiktatása egy válási procedúrába lehetővé teszi, hogy a felek közösen, önkéntesen hozzanak döntéseket akár vagyoni, akár a gyermeket érintő vitás kérdésekben. A szakemberek szerint az önként tető alá hozott megállapodásokat a felek nagyobb valószínűséggel tartják be, mint az olyan ítéleteket, melyeket fejük felett meghozott döntésnek élnek meg.

Gyengéné Nagy Márta bíró, a Mediációs Munkacsoport vezetője szerint a bírák feladata a jogszolgáltatás. Számukra igen terhes egy 10-12 tárgyalási napot is kitevő, konfliktusos válás, ahol a tárgyalóteremben olyan sérelmek, fájdalmak csúcsosodnak ki, amelyek egy közvetítő beiktatásával a bíróság falain kívül csillapíthatók, s a bíróra valóban csak a jogszolgáltatás marad.

„Nem tudtunk egy levegőt szívni”

„A trófea az enyém, mert ugyan a te édesapád lőtte, de nekem ajándékozta” – gyakran az ilyen kérdések is vérre menő vitákat indukálnak a tárgyalótermekben. A válás pszichés terhei a praktikus ügyek elrendezését is káoszba sodorhatják. Éváék sem bírták egymás jelenlétét elviselni. Az édesanya külföldön kapott munkát, a kislány gondozása az édesapára maradt, ami azt a gyakorlatot hozta magával, hogy lényegében az anya kapcsolata teljesen megszakadt kamasz lányával. A felek a Szegedi Bíróságon adták be keresetüket, ahol az ott folyó kísérleti projekt részeként közvetítő bevonását ajánlották a párnak.

Kezdetben a mediátor két külön helyiségben ültette le őket, s üzeneteket közvetített, később már egy asztalhoz ültek, az asszony sírt, a férfi kiabált. Az édesanya és férje között már rég megromlott a kapcsolat, majd a nő a munkanélküliség után külföldön tudott elhelyezkedni, ami bonyolulttá tette a helyzetet. A kamasz lány édesapjával a korábbi, számára biztonságot jelentő otthonban maradt ugyan, de a férfi a nevelésben különösebb koncepciót nem alakított ki, a kislány szavait idézve „csak punnyadt”. Az anya, bár tevőlegesen képtelenné vált a gondozásra, mégis igényt tartott arra, hogy figyelemmel kísérje, s alkalmasint beleavatkozzon lánya életébe. De a „Te ne szólj bele az életünkbe 1000 kilométerről”-típusú viták megakadályozták a minimális kommunikációt is.

Fotó: AFP / Kenzo Tribouillard

Négy alkalommal töltöttek el három órát a mediátornál, majd végül egy közös megállapodás született, amelyben a legapróbb részletekig tisztázni tudták az anya kapcsolattartását lányával. Hétköznapi telefonok meghatározott időben, pontos, rendszeres tájékoztatás a gyermek egészségi állapotáról, szabadidős tevékenységéről, baráti köréről. A közösen, önkéntesen tartalommal megtöltött megállapodást vitték a bíróságra, ahol ez jóváhagyva végrehathatóvá is vált. Az anya utólag úgy véli, hogy a tárgyalótermi vitákra hagyatkozva valószínűleg olyan döntés született volna, hogy lányát az édesapánál helyezik el, s örökre lemondhatott volna arról, hogy anya szerepét minimálisan is betöltse lánya életében. örökre elszakadhattak volna.

Cikk folytatása: www.hvg.hu